Gaál Györgyi

Korán beszippantott a fotózás, laborálás festői világa. Aki a fénymérést, beállításokat ismerte, csak annak volt bejárása a sötétkamra trükkjeinek pazar igézetéhez azidőtájt. Kiragadott pillanat, bekeretezett valóság, az idő bebalzsamozása számomra a fénykép.

Később a videózás megismerése igazi képviharban való megmártózásra csábított. Óriási élmény a hang, mozgás, látvány folyama, lüktetése; az alkotás mágiája.

Webmesterin tanultam a képszerkesztés, vektoros grafika trükkjeit. A web, a virtuális világ különös az arcok, álarcok, az irónia, játékosság és a tudomány érdekfeszítő egyvelegével. Izgalmas az út Gutenbergtől Zuckerbergig 🙂

A digitális fotó és filmfeldolgozás is kalandos fejezet a kísérletezőnek. Innen már apró lépés, hogy tanárként a mozgóképkultúra és médiaismeret szakot elvégezzem az ELTE-n. Az ezredforduló óta foglalkozom filmes és fotós érdeklődőkkel.

A fotográfia látni tanít. Segít felfedezni, befogadni egy látvány, egy hangulat, egy gondolat mélységeit. Bár a fotózás magányos tevékenység, mégis rendkívüli szerepe van egy adott közösségnek abban, hogy milyen minőségű, szellemiségű alkotások születnek. Tanítványaim nagyszerű, gondolkodó emberek. Életútjukat segíti a látás művészete.

A nyitott szemlélődés, a létezés ellesett pillanatai teszik teljessé az időfolyam hétköznapi varázslatait. Érdeklődve várom és keresem az újabb csodákat.