Győri Zoltán

A természet szépségére elég korán felfigyelhettem Édesapám természetszeretetének köszönhetően. A különböző madarak, lepkék-bogarak neveit szinte az anyatejjel együtt szívtam magamba, az időm nagy része madarászattal, horgászattal, rovarok gyűjtésével telt.

Tizenéves koromban a kezembe akadt Nagyapám öreg Exakta fényképezőgépe és gép keresőjébe nézve a mérőékes élességállítás csodája azonnal megpecsételte a további sorsomat.

A fényképezőgép azután egy addig ismeretlen kaput is nyitott a természet felé – fotós lessátor használatával járó „láthatatlanságot”. Életem első lesből készített képe, egy jégmadárról készült – ami leginkább egy kis kék pont volt a 9×13 cm-es papírképen – viszont az élmény, hogy néhány méter közelségben ülhettem ettől a gyönyörű madártól, leírhatatlan volt. Az igazi természetfotózás számomra azóta is a madarak lessátras fotózását jeleneti, a külvilág számára észrevétlenül fürkészheti ki az ember a természet titkait.