Kőhegyi Ferenc dr.

Dr Kőhegyi Ferenc

1951-ben születtem Hódmezővásárhelyen, ahol azóta is élek és dolgozok mint gyógyszerész. Munkám során maximalizmusra törekedtem mindig.

Szerettem és szeretem a munkámat, de a kikapcsolódást a fotózás jelenti.

Amikor kimegyek a természetbe, s találkozom az ott élőkkel, a madarakkal, az állatokkal találok egy pillanatot amikor éppen étel után nyúl, vagy menekül vagy éppen megpihen. De ez a pillanat a számára és a számomra amely  megismételhetetlen.

A világon minden, amit látunk és láthatunk hatással van ránk és érzelmeket vált ki belőlünk, – a teljesség igénye nélkül – úgy mint harag, együttérzés, boldogság, vidámság, szánalom, sajnálat.

A fentiek szellemében készítem én is nap, mint nap a fotókat és igyekszem minden fotómból a maximális munkát kihozni. Törekszem a tökéletességre, de nyilván mint mások én sem vagyok tévedhetetlen.
„A ‘fényképez’ szónak szerencsés szinonímája a magyar nyelvben: ‘megörökít’. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tűnékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük – ami volt.” – Korniss Péter